December elején egy hétig lehetett szavazni az idei legjobb koreai sorozatra. És íme a szavazásotok végeredménye:
A győztes tehát a Master’s Sun! Lássunk is neki mindjárt ennek a sorozatnak, hogy kiderüljön, mitől tetszett ennyire mindenkinek!
Valamiért, úgy tűnik, azok a sorozatok, amiket vonakodok elkezdeni, a végén mindig a szívemhez nőnek. Így volt ez a Master’s Sun-nal is. A koreai cím igazi jó kis szójáték, Csuguni Thejang, ami egyrészt jelenti azt, hogy Csu fiatalúr The kisasszonya, vagy pedig a Fiatalúr Napja, hiszen a főszereplő neve Csu Dzsungvon, a gun pedig a fiatalúr megfelelője. Főhősnőnket The Gongsilnek hívják, a jang pedig a kisasszony megfelelője. A sorozatot az elismert Hong nővérek írták, akiknek a You’re Beautiful-t és a My Girlfriend is a Gumiho-t is köszönhetjük.
Az alapsztori: Csu Dzsungvon harmincas, jóképű, piszok gazdag és rendkívül magának való, karót nyelt fickó. Legnagyobb gondja az áruháza, az elmésen egyszerűen csak Kingdomnak nevezett pláza, és hogy minél több zsetont szerezzen. Egy nap aztán, amikor lelketlenül épp egy özvegy öreget vesz rá, hogy adja el a golfpályája útjában álló házát, a viharos éjjelen bekéredzkedik a kocsijába egy elázott veréb, The Gongsil, akiről hamar kiderül Dzsungvon számára, hogy nem egészen épelméjű: magában beszél, és állítólag szellemek követik. Csakhogy Gongsil nem őrült, hanem tényleg látja a szellemeket, akik miatt nincs egy perc nyugta sem. Szívességeket kérnek tőle és addig zaklatják, amíg nem teljesíti azokat. A zivataros éjszakai találkozásuk során Gongsil rádöbben, hogy ha megérinti a férfit, a szellemek köddé foszlanak. A kétségbeesett lány ezután mindent megtesz, hogy a férfi közelében lehessen, még a plázában is vállal takarítást. Dzsungvon eleinte abszolút nem hisz a nőnek, amikor azonban kiderül, hogy Gongsil látja a férfi első szerelmének, Csha Hidzsunak a szerelmét, a férfi minden ép eszét félre téve mégis maga mellé veszi a nőt. No nem azért, mert elhunyt szerelme annyira hiányzik neki. Hidzsu korábban bűnrészes volt Dzsungvon elrablásában és a férfi meg akarja tudni, hová rejtette a lány halála előtt a gyémánt nyakéket, amit váltságdíjnak szántak. Megkezdődik hát a különös pár különös története, mindenféle szellemek akadnak az útjukba, felbukkannak régi szeretők és új ellenségek, no és persze az örök második kedves srác Kang U személyében, aki bár nagyon vonzódik a furcsa szellemlátó lányhoz, maga is titkokat cipel.
Teljesen véletlenül kattintottam erre a sorozatra a tabletes Viki-alkalmazásban, irodai ebédidőben, és majdnem félrenyeltem az ebédemet, amikor az első szellem megjelent. Ki nem állhatom a horrorfilmeket és irtózom a szellemektől. Ennek ellenére annyira jó volt már az első rész, hogy – ne röhögjetek nagyon hangosan – a 4-5. részig villany mellett aludtam, mert hát éjszaka néztem és pokoli ijesztő volt. Eleinte. Persze, aki látott már rendes horrorfilmet, annak ez nem hogy félelmetes, de egyenesen röhejes lesz, mert azért lássuk be, így utólag visszatekintve, nem voltak azok a szellemek olyan félelmetesek. Nem is annak szánták őket, hisz alapjában véve ez egy romantikus sorozat, ami a két főszereplő között bimbódzó szerelmet hivatott bemutatni, a több csak körítés, bár ebben az esetben a körítés is igen jól sikerült.
Szo Dzsiszopot én nem ismertem ez előtt, de nagyon kedvemre való lett. Jól áll neki a sármos, de rideg figura, aki idióta bokáig érő nacikat visel zokni nélkül, de még így is elegánsnak hat. Jól játszik, minden időnkénti bunkósága ellenére nagyon szerethető Dzsungvon figurája, különösen mert a színész jól visszaadja azt a belső huzavonát, amit a férfi átél. Első szerelme földbe döngölte az érzelmeit, és fél újra szeretni, megbízni egy nőben. Ráadásul Gongsil még “őrült” is, s bár időközben rájön, hogy a nő tényleg látja, amit lát, továbbra is fura egy teremtés marad számára, mégis vonzza, mint a mágnes (nem véletlenül, hisz Gongsil az ő Napja).
Gongsil a különleges képességétől eltekintve egy igen átlagos nő, még csak különösebben szépnek se lehet nevezni. Viszont sugárzik belőle valami hihetetlen báj és kedvesség, ami megfogja Dzsungvont és a nézőt is. A sorozat számos vicces-vidám perce köthető a szeleburdi jelleméhez, és persze a kétségbeeséséhez, ami miatt bizonyos döntéseket meghoz. Nem könnyű az élete, hisz a szellemek aludni sem hagyják, folyton karikás a szeme. Dzsungvon az ő menedéke, ahogy a történet halad előre, a fizikai mentsvárból (ha megérinti a férfit, eltűnnek a szellemek), Dzsungvon lelki támasszá lép elő, akire a nőnek már nem csak azért van szüksége, hogy ne lássa a szörnyű kísérteteket.
Persze nem lenne ez igazi koreai dorama second leadek, azaz másodlagos főszereplők nélkül. Szo Inguk kapta a jóképű (hű, de milyen jóképű) biztonsági főnök szerepét, aki a Kingdomot őrző biztonságiakat vezeti, és nem mellékesen Gongsillal egy házban lakik. Kang U azonban rejteget valamit, és a sorozat elején megtudjuk, hogy csak azért környékezi meg Gongsilt, mert ki akarja deríteni, milyen kapcsolat van közte és Dzsungvon között. Közben persze jól beleszeret a fura nőszemélybe. Ráadásul halálosan fél a szellemektől, amiből sok muris szitu lesz.
Aztán itt van még a gonoszkodó másik női főszereplő, akit Kim Juri alakít zseniálisan. Az üresfejű színésznőcske, The Iljong ki nem állhatja Gongsilt, osztálytársak voltak és akkoriban Gongsil volt a népszerűbb, ő volt a Nagy Nap (The a vezetéknevük, thejang=nap), Iljong pedig csak a Kis Nap lehetett. Bármennyire is gonoszkodó Iljong, nem az a gyűlölhető főgonosz fajta. Igazából szinte sajnálatra méltó, és ráadásul nagyon aranyos is, ahogy csetlik-botlik, miután jól beleszeret Kang Uba, amit persze váltig tagad, hisz ő egy nagy sztár, U pedig csak egy hétköznapi “dolgozó ember”, ráadásul a férfi mindig semmibe veszi, ami sérti a büszkeségét. A Hong nővérek a sorozat legjobb poénjait adják Iljong szájába, a kedvencem például, amikor azt mondja szemforgatva, “Jaj,ettől a sok gondolkodástól elmozdul a kontaktlencsém!” 🙂
Van ugyan a történetben zsörtölődő nagynéni, aki nem akarja, hogy unokaöccse rangon alul nősüljön, meg ilyesmi, de olyan igazán útonálló főgonosz nincs. Persze Hidzsu szellemének titka végig ott lebeg bárdként a történet fölött, és nagyon izgalmas, nem várt fordulatot vesznek általa az események, nem a szokásos emberi akadályt kell leküzdenie a szerelmeseknek, hanem egy sokkal nagyobb, sokkal szörnyűbb akadályt: a belső vívódást. Gongsil, amikor rádöbben, hogy valóban beleszeretett “a menedékébe”, vívódni kezd, hogy vajon teheti-e ezt a férfival, aki nem látja az ő világát, nem értheti meg őt, bármennyire is szereti, és folyton veszélyben lesz a szellemek miatt.
Apropó szellemek. Minden részben, úgy a sorozat utolsó pár részéig, Gongsil és Dzsungvon egy-egy szellem rejtélyét és problémáját oldja meg közösen (amolyan Angyali érintés vagy Szellemekkel suttogó módra). Vannak azonban visszatérő szellemek a sorozatban, például a kávémániás középiskolás, vagy a plázában kukafedelet pörgető bácsi, akik eleinte félelmetesek, aztán Gongsil barátaivá válnak.
Értékelés:
Ez egy nagyon jó sorozat. Számomra is mindenképpen az év legjobbja volt. Érdekes sztori, érdekes karakterek, pörgős események, hol félelmetes, hol nagyon vicces, hol nagyon drámai az egész. A végére veszített a játékosságából és elképesztően (és szükségtelenül) komoly lett, ráadásul fölöslegesen megtoldották +1 résszel, ami nem tett jót neki, megnyúlt ott, ahol nem kellett volna, így a vége kicsit döcögősre sikerült. Ennek ellenére remekül szórakoztam rajta és többször is megnéztem. A színészek játéka kiváló és a szellemek sem hatnak nagyon gagyinak, bár a horrorfilmeken edződöttek biztosan nem így fogják érezni. Abszolút úgy vélem, hogy K-drama alapmű lesz ez a jövőben, és aki még nem látta, de van ideje most az ünnepek alatt, mindenképp nézze meg. A sorozat zenéje is nagyon jó!
9/10
Xiablog 